Ez volt nagyfiam első verse,
aztán fölhagyott a költészettel;
nem cikornyázta úgy, mint apja,
éveket csomózni garmadába –
egyszerűen kezdte s folytatta,
könnyed ríme úszott sajátosan,
résszel, egésszel elbánt – való –
mindenségre vágyott: „hülye hajó”.
*
Másik fiam, a középső, titokzatos,
nagy megállapítós, elhallgatós;
máig nem értjük, pedig már vágynánk –
megjött: „itt jó a légkör, nincsenek cápák”.
*
Legkisebbik fiunk anyagias,
óvodás tán alig, de közgázilag
igen képzett úr már s tanácsolja:
„Kamatozzunk” – úgymond – „s akkor
nem lesznek problémáink anyagilag”.
*
Fáradt is voltam, meg morcos, álmos,
egész napos futás, utálatos –
valaki fölhúzott (apám ekkor
„zabos volt” meg épp a „plafonon volt”) –
én csak annyit szóltam: gutaütést
kapok mindjárt – s csillant lányom szeme,
három éves rögvest síró szája,
mért, hogy kimarad valami jóból:
sírós hangon: „és én mér nem kapok?!”
Legutóbbi módosítás: 2014.07.11. @ 22:13 :: Petz György