Serfőző Attila : Tétován

 

 

 

A kút káváján ültem tétován,

míg elcsitultam. Rám nőtt a csend.

Épp kényes zajod maradt bennem.

Puhaszárnyakkal pipiskedő, fodrozó

hullámú, pásztortűz magányomban.

A dereshátú hajnal utcára öklelt,

forró méhedtől fényévekre űzött.

Illatod, kabátom alatt lesekszik,

mellemnél még mohón körbefon.

Farkasverembe omlott az álmom,

kályha nélkül maradt otthonom.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 484 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.