Péri Györgyi : Életkép

Múltkoriban láttam egy asszonyt,

Kinek jobbjában nehéz szatyor,

Baljában egyensúlyozva egy

gyermek ütötte hátát vadul.

 

Láttam az asszony egyenes háttal

Hogyan tartotta magát,

S csak csendesen szólt oda fájón:

Kicsim, ne bántsad anyát.

 

Ekkor elszakadt a szatyor,

S bel?le minden kiborult,

Nagyot sóhajtva lassan

Baljából letette az ordító kisfiút.

 

Mire odaértem volna,

Mellette egy magas férfi állt,

Zsebéb?l új szatyrot nyújtva

Felemelte a meglepett fiúcskát.

 

A gyermek a férfi karjában

Tág szemmel csak hallgatott,

A n? a férfi hátát nézve

Lassacskán mindent bepakolt.

 

Ahogy néztem, olyan volt,

Mint egy régi-régi némafilm,

De a n? sóhajában hallani véltem:

Elvetted most t?lem a kicsim.

 

Láttam az asszony fájdalmát,

S az ?rt a két ember között,

S láttam a n? arcát felállva,

Ahogy a szemében a fény megtörött.

 

A háta hajlott és görbe lett,

Ahogy mentében kissé lemaradt,

s láttam, hogy könnye némán folyt,

              Akár a patak, akár a patak.                      

Legutóbb szerkesztette > Péri Györgyi
Szerző Péri Györgyi 67 Írás
Sziasztok! Tanárként dolgozom, s bár harmadik gyermekem születése óta nem írtam, húgom ,és barátja biztatására én is regisztráltam közétek. Kíváncsian várom javaslatotokat, véleményeiteket!