Már egy éve történt e vén tölgy alatt,
hogy kéken ébredt az álmos pirkadat
s nem kacagott, mint máskor,
ha sárga fényében fürdött hallgatag
az örökmozgó vándor.
?mellettem ült, pedig tudta mi lesz
s óh, én nem is sejtettem, hogy egy ilyen
ragyogó ?sz hajnalán,
mikor hársillatban úszik a liget
viszi el a kék madár!
De érte jött, mint türkizszín fergeteg,
mert csak ?mentehetett meg egy életet,
mely a Jónak volt ?re;
visszatér, ígérte, mégis elveszett
talán örök id?kre!
Pedig ma is várom e vén tölgy alatt,
hogy újra kéken keljen a pirkadat,
mint a múlt ?sz hajnalán,
s ha hallod távolban bús jajszavam
hozd vissza Ã??t kék madár!
