Smelka Sándor : A LATROK KÁLVÁRIÁJA

2008.03.21. Smelka Sándor Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A LATROK KÁLVÁRIÁJA

 

Van úgy, hogy

Már semmit nem

Tudok tenni.

Kezeim két égtáj felé kitárva.

Lent a völgyben

Látok minden görbe utat,

És minden megkerült keresztet,

Mint megannyi eltékozolt, olcsó

Gecsemánét.

Emlékszek minden kenyérré

Változtatott k?re,

És látom a szentélyed ormát,

És róla minden

– Kegyelemmel játszó –

Zuhanást.

És látok minden mozdulatot,

Mely a világ felé nyújtózott:

Szemem minden villanását,

Vérem minden ujjongását.

De most már semmit sem

Tudok tenni:

Kezeim két égtáj felé kitárva.

A keresztedet is

Csak szemem sarkából látom.

Megérintenélek,

De a szög már nem ereszt.

És ekkor csak sóhajtok:

 

„…Rám is emlékezz!"

Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:16 :: Adminguru
Szerző Smelka Sándor 33 Írás
A nevem Smelka Sándor, de gondolom, ezt már mindenki észrevette. Egy harmincéves, Németországba szakadt hazámfia vagyok. Egy idősotthonban dolgozom, a Feketeerdőben. (egyelőre mint ápolóÀ¦) Érettségi után szociális gondozó és szervező szakmát tanultam, s két évig dolgoztam egy pécsi alapítványnál sérültek között. (eztán indult a német karrierÀ¦) Fontos számomra a humor és a szórakoztatás À“ a ÀžhugyosjózsisÀ? rádiókabarén nőttem fel. Többször érte már barátaimat az a szerencsétlenség, hogy esküvőjükön vagy egyéb bulijukon felolvastam valamit, amit én firkáltamÀ¦ ÁÃ?rok. Mert írni néha muszáj! Vagy nem?À¦ Akárhogy is van ez, egy firkálmány À“ ha nem is mindenható À“ de remek elsősegély, az írónak és az olvasónak egyaránt. Én hiszem ezt! (És hiszek Jézusban is À“ s de nehéz sokszor ezt a két hitet egy fenékkel megülniÀ¦)