Kerekesné Varga Veronika : A játék vége

Játszani akartam csak,
rémesen komoly játékot,
mászni a hegyeink hátáról
lehántott térképeket,
versenyre kelve
múlandóságunk csattogó zajával,
csatakiáltással az értünk ég?,
g?gös sugarakba els?nek érni,
és leütni az ipi-apacs
visszhangzó vihorászását!
leütni el?led, igen,
els?nek érni, és
mindenben helyemen lenni,
élni a közös játékunkat,
ha elhagy a csapat,
akkor is maradjon az esteled?ben,
a bokrokon valami elejtett kend?,
mit zsebre lehet tenni,
a sebre lehet kenni
mosolyotok kínjából,
ha majd nem viháncol
az elnémult erd?ben
rég elfáradt napunk.