Péri Györgyi : Lulu

Lulu egy kisleány,

Sokáig bennem lakott,

Néha oly közel jött,

Hogy azt hittem,

Lulu én vagyok.

 

Most is látom még,

Ahogy fut, mesél, énekel,

Fenn terem az ág hegyén,—

Lulu a kertek úrn?je,

Elé letérdelek én.

 

Lulu egyre mosolyog,

Pilleruhában kacag,

Felrepül a Naphoz,

Szelídít táltosokat.

 

Ahogy az égen vágtat,

Lobog selyemszín haja,

–szelet varázsol így Lulu,

s havat pitypangból:

pihéit kifújja.

 

Holdas éjeken

Lázrózsáimból

B?vös csokrot szedek,

S bókolva neki adom…

Koszorút fon bel?le,

–Koronaként fejemen,–

királyn?je lettem így

s újra csak szökellünk

kacagva pitypangos réteken…

 

Feln?ttem- én is.

Szeme még mindig kacag.

Neki adtam a világot,

És most… magamat…

 

Lulu egy kisleány,

Nem kedvence a lila,

Lágy szell?b?l született,

S bár hittem,

Lulu

Nem voltam soha.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.03.25. @ 06:40 :: Péri Györgyi
Szerző Péri Györgyi 69 Írás
Sziasztok! Tanárként dolgozom, s bár harmadik gyermekem születése óta nem írtam, húgom ,és barátja biztatására én is regisztráltam közétek. Kíváncsian várom javaslatotokat, véleményeiteket!