Véghelyi Balázs : Álom

Barna Erika Viktóriának, az álmodónak

 

 

 

 

Végtelenb?l végtelenbe,

el nem apadóan

domb tövében hömpölyög a

széles emberfolyam.

 

Fiatalok és öregek,

borúsak, vidámak:

éltet?i s elbukói

az örök világnak.

 

Arcát keresi mindegyik,

tömeg fölé – szárnyát,

s milliók közt az egyetlent:

keresi a párját.

 

Kihajt bennük, növekedik,

vet az id? s arat.

Megszólal egy hang felülr?l:

“Csak a díszlet marad.”

Legutóbb szerkesztette > Véghelyi Balázs
Szerző Véghelyi Balázs 14 Írás
1983-ban születtem Budapesten. 2003-tól jelennek meg írásaim (versek, esszék, kritikák) folyóiratokban, antológiákban. Könyveim: Magyar poharak (esszék, 2003), Fán függ a világ (versek, 2006), A megíratlan és a megírt idők (esszék, 2007), Kötelék (versek, 2008). Honlapom: www.veghelyibalazs.hu