Fotó: Gyéresi Andrea Éva
Sokszor minden olyan más…
az ízek a hangulatok
cukros látomás,
csak egy állomás vagyok
valaki útján,
aki én is lehetnék,
kurtán idemondott értetlenség
vagyok rajtatok!
szegény bet?k,
h?tlen korotok
lejár bennem,
és érdemtelen leszek
még a csendetekre is,
mi a puha olvadásba visz…
csuklómra stigmát sodort
a kor kötele,
kézfejem is beteg.
látjátok emberek?
a sor megy el?ttem,
én járom
a fösvény ösvényt,
mi nem ad csak kér!
látjátok, hogy nem számolom
melyik vagyok ott én
köztetek?
