Felettem mélységes méla csend
Alattam pedig ott sötétlik a felettem.
Téli este az ablakra tapadtam.
Akkor most hol is az az alattam?
A világ összefolyt, a csillagok medd?k.
Csatt.
Sziréna hangja, ment?k.
Emlék vagyok, itt hagyott a nyár.
Az utókornak? Nem tudom már
miben higgyek, benned, vagy magamban,
mert téged talállak a puszta szavamban.
Csatt.
Egy jótékony pofon, a szerelem.
Hatalmas sötétben hirtelen lármák,
és fölkattannak az utcai lámpák,
támadás, vész, riadó!
A telefonom szól, s közben hull a hó.
Csatt.
Jótékonyan a falhoz vágom, nem te hívtál.
A térer? rabja lennék? Ahogy
sokan mások, én is az vagyok.
A test egy lélekfügg? készülék.
De a lélek-a SIM- készülékfüggetlen.
Csatt.
Visszatérek a téli estébe, számolni
a perceket, mert el?bb vagy utóbb
úgyis felhívsz szerelmem.
Rakd helyre az összefolyt világot.
csinálj nekem nyarat!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Pogány Gábor Máté
