(Shall I compare thee to a summer’s day…)
Egy nyári napnak lennél méltó mása?
Szelídebb vagy, ajkad sem oly tüzes:
A május bimbóit vad vihar várja,
S a nyári pompa semmiségbe vesz.
Az égbolt szeme olykor lángra lobban,
Arany színe máskor homályba leng,
S minden báj a bájnak búcsút int mostan,
A végzet átka egyre jobban dereng.
De örök nyarad el sohasem hervad,
Szépséged sem fájlalja birtokát,
A halál vágya rajtad nem foganhat, –
Id? árjában virulsz te tovább:
Míg ember szeme néz s ajka lehel,
Versemben varázsod életre kel.
William Shakespeare – Sonnet #18
Shall I compare thee to a Summer’s day?
Thou art more lovely and more temperate:
Rough winds do shake the darling buds of May,
And Summer’s lease hath all too short a date:
Sometime too hot the eye of heaven shines,
And oft’ is his gold complexion dimm’d;
And every fair from fair sometime declines,
By chance or nature’s changing course untrimm’d:
But thy eternal Summer shall not fade
Nor lose possession of that fair thou owest;
Nor shall Death brag thou wanderest in his shade,
When in eternal lines to time thou growest:
So long as men can breathe, or eyes can see,
So long lives this, and this gives life to thee.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Csordás László
