isȧ pur és homu
Mindig meg akartalak szelídíteni,
Hisz a tápláléklánc csúcsa is
Csak egy hely a tetőn,
Bár Istenhez jóval közelebb.
Mosolygó manökenek dísze,
– Ahogy neked is,
Tömött egészséges fogsorod.
És szánkban összefut a nyál,
Ha kedvenc ételeink
Ízére, illatára gondolunk.
De hiába mienk
A legszebb pillanat,
Hiába mienk
A legszentebb ölelés,
És hiába talál már haza autónk
És parkol be
Szinte magától is,
Előbb-utóbb minden,
De minden
Az univerzum
Bontójában végzi.
