Vers

A SORS KEREKEI

 M. Laurens A SORS KEREKEI Székely anyai nagyapám emlékére   A nap korongja odafenn, jócskán elhagyta már a delet, Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett. Csendben ülünk szótlanul, én és a nagyapám, a szekéren. Alattunk négy [… Tovább]

Vers

Erőtlenül

    Szobám falán az éj sötét, takarja rám a köntösét. Szavam remeg, szorít a kín, erőtlenül keres megint.   Ha távolodsz, üres magány, vadak között hitem talány. “Az ágy közös a párna nem.” a rím zokog, s te fájsz [… Tovább]

Vers

kuk

ha a tükörből más szeme néz vissza: tudat- vagy lélekhasadsz?  * ha egyszer elalszol nálam, bezárlak egy álom- lélekfogóba. * állomáson lakni: ha megunom a magányt, felpakolom a villamosra. * délelőtt-délután váltakozó tükörnapokkal szivatják az egymást szivató szembeszomszédokat * borús [… Tovább]

Vers

Töredékek

  nem emlékszem mikor zártam tenyerembe az utolsó pillanatot csak szorítottam ujjaim közt míg vére cseppent földre öten markolták a fájt az meg csak hallgatott és fehéredésig csókolta a sosem lesz holnapot…   nem emlékszem mégis tudom angyal kísér utamon [… Tovább]

Vers

Rajtakaplak

a fal innenső oldalán figyellek hátha rajtakaplak imádkozol vagy falhoz simulva hallgatózol   megkeseredett gyümölcsök földjén járok hátha rajtakaplak nyár amint az utolsó édes alma illatát szuszogod felém   éjszakánként megszököm otthonról hátha rajtakaplak szél ahogy elfeledett neveket suttogsz fülembe [… Tovább]