Vers

Haikuk

Haikuk Didergő… didergő fagyotsóhajt a ködös reggelitt a november Rózsák szirmai…   rózsák szirmaia szélben keringőznekaz őszt üdvözlik Bíborfényt… bíborfényt csókolaz ébredező hajnalmégis hideg van Üres tegnapok… üres tegnapokálmosan köszönnek rádéleted hervad Búcsút int… virágos kerteka mosolyukat vesztikbúcsút int a [… Tovább]

Egyéb

A Föld tüdeje

  Mindig tudtam, hogy felemelő érzés, ha velem lélegzik az erdő. Ilyenkor a júniusi Nap ereje nem eredményez rekkenő hőséget, szerintem épp ezért a kedvenc hónapom. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy e hónap végén volt szerencsém megszületni, ha nevezhetem [… Tovább]

Vers

Babilon

    Gyümölcsfákkal viselős magvak nyögik a perzselő napot, a gyér fű közt gabona bólint, teremni törvény. Robbanásra kész rügyekben feszül az eljövendő, – kétezertizenhat – nem változik semmi. Megszülettünk újra, érzem ifjú hajnalillatod.   Idővel egyre egyszerűbb, ha látni [… Tovább]

Vers

Csendesen szemlélni

      Tudjuk, születésünk óta velünk vagy,misztikumot, félelmet képviselsz,ha emlegetünk szívünk jéggé fagy,csodálkozol, borzongunk ha átölelsz. Rettegett rossznak fekete szelleme,fejünk felett térdelő véres kaszás,nincs ember, ki ellened ne küzdene,túlélőre fájdalmas ellencsapás. Elfogadni téged nehéz nagyon,kezedhez kín és gyötrelem tapad,lelkünkben [… Tovább]

Vers

riadt

                  riadt az utca a víz félelmet terel otthonok maradnak árván a hullám az ablakon kopog folyik a remegés az élet nem biztos támad a vihar nem óhajt pihenni magát mérgeli haragja végtelen a [… Tovább]

Vers

Születésnapodra

Megnézem a naplementét, ég ünnepe bíbor folt, kutatlak a csillagokban, bámul rám a növő hold.   Ajándékba magam adom, áttetsző csomagolás, kibonthatod a szalagom, testem muszlinsál-varázs.   Gyertyafényben melengetlek, karom lágyan ölelő. illatommal körbefonlak, be van hűtve a pezsgő.   [… Tovább]

Vers

Nyárfavirág

Pillekönnyű bolyha ráhasal a szélre, azon úszik messzi fehér lélegzése, fújom, hessegetem – pördül, visszatáncol, nem űzi ki senki ebből a világból, lefordíthatatlan parancsszóra nyílt ki, és az ősi ösztön magvait röpíti, prüszköl, haragvódik, mégse bír az ember, ilyen óriási [… Tovább]

Vers

Most zuhog…

Sokáig nem tudtam, milyen színű a szemed. Nem bontottalak atomokra. Mindig az egészet néztem. Olyannak láttalak, amilyennek Isten kigondolt. Olyannak éreztelek, s közben ölemben minden mozdulásod szívemnek suttogott varázsigéket.        Kint most zuhog.   Gyors, nyári zápor.   [… Tovább]