Grin Sándorné : Most zuhog…

Sokáig nem tudtam,

milyen színű a szemed.

Nem bontottalak atomokra.

Mindig az egészet néztem.

Olyannak láttalak,

amilyennek Isten kigondolt.

Olyannak éreztelek,

s közben ölemben

minden mozdulásod

szívemnek suttogott varázsigéket.

 

 

   Kint most zuhog.

  Gyors, nyári zápor.

  A felhők prizmáján

  átragyog a Nap.

 

 

Ujjam hegyén

bőröd érintésének

hiánya lüktet.

Fáradt vagyok.

Nem lesz több csókunk.

A szivárvány is hazug.

Amit égi jelnek véltem, 

csak fénytörés,

de összetört itt minden.

Érzés, álom, a büszkeségem.

Te nem, 

csak én vagyok átkozott.

 

 

  Kint most zuhog.

  Gyors, nyári zápor.

  A felhők prizmáján

  hiába ragyog át a Nap.

 

 

Nem búcsúztál utolsó

ajkamba harapott csókkal.

“Le akarom zárni.”

Ennyit mondtál.

Hidegen vontad meg

tőlem magad.

Nyüszítettem a fájdalomtól. 

Méltóságom törtszárnyű madárként

vergődve válladra ült,

könnyedén leráztad,

csendszobákba űzted,

ahol a falak visszaverik 

könyörtelen tekinteted.

 

 

  Azóta vihar tombol bennem,

  azóta zuhog,

  és csak a szemed látom.

  A szürkészöld szemed.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Grin Sándorné
Szerző Grin Sándorné 102 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .