Vers

szarvasgomb

    Te vagy a szarvasgombom. Átszúrta ingeden a mélyebb, ősi földalatti üregeket. Vágytalanná tett félelemmel álltam, szoborként, tökéletlenséggel szegecselt bús, komor türelmemmel. Engem is átdöfött a látvány, mozdulni vágyó szívet megdobogtatott. Hány hangszert szólaltattál meg, várván csak megszólítanak, végül [… Tovább]

Vers

Hagyd

      Hagyd, hogy ráüljön könnyedén szemedre a hajnal fénye, lásd a Nap színorgiáit lehunyt pillád íve mögül. S tiéd az éji égbolton vágtázó csillagparipák sörényéből aláhulló szeretet izzó szikrái.        

Vers

Hitébe fúlt

Játék a jambusokkal       “Az ágy közös a párna nem”Te itt vagy és nem élvezem,az éj idéz egy illatot,fagyott a szív, mely elhagyott. Elűzted ó, szerelmemet,hitébe fúlt az élvezet,az álruhád a földre hullt,a jelmezed csak ócska múlt. Remegve [… Tovább]

Vers

Régi nyár

Csikorogtak a kerekek. Megálltunk minden állomáson és megállóhelyen. Késtünk, elég sokat. A 424-es még elidőzött a Sárvíz völgyében mielőtt hosszú kanyarral a Hegyhát elé fordult volna. Ilyenkor kikönyökölve néztem a sötétben a fénylő sín ívén szikraesőt pöfögő mozdonyt, míg rám [… Tovább]