Már két napja zuhog. Sötét ernyők hulláma alatt verdesnek rám édes cseppjeid, s a köröttem ácsorgó falak kártyázzák a mélyülő időt. * Villámunk öröktől bennünk döng, mellkastól mellkasig…
Ahogy múlnak fölöttem az évek, egyre több időt töltök a család régi fényképeinek nézegetésével. Próbálom rendezgetni őket, és közben az emlékek megmelengetnek, felidéződnek. Iskolás lettem Nyár vége felé — a szülői ráhatásra kitartó libapásztorkodásunk eredményeként — libáink mind [… Tovább]
villanásnyi snittből furakszik elő, zakója túl feszes, a nadrágja bő, pingvinlépésekkel iszkol, vagy totyog, Hitler-bajuszt visel és keménykalapot, az árvákat óvja, a tolvajjal harcol, menekülés közben kaktuszok közt landol, folyton orra bukik, ám rögtön fölpattan, s megy a maga [… Tovább]
Hát, csak azért, mert megbeszéltük. Mondtad, hívjalak, ha van egy kis időm. — Halló! Éva, te vagy az? — Ki lenne? Engem hívtál, nem? — De, de. Csak olyan furcsa a hangod… — Miért, milyen? — Nem is tudom, olyan [… Tovább]
Az ablak felső pereméről levette a kulcsot, kattant a zár. Botját a sarokba tette, majd jólesően leült a karosszékbe. A kasztenről, s a falról megkopott képekről nézett vissza rá a múlt. A kerítések árnyékába húzódva menegetett, s botjával [… Tovább]
Megjelent Vandra Attila: Jártunk Különös világokban című könyve Vandra Attila irodalmi igényességgel megírt, élvezetes úti beszámolói Aotearoa–Új–Zélandról, vagy ahogyan a szerző jellemzi: egy fordított világról, hosszú utat jártak be. Cikkei először az online Héttorony Irodalmi Magazinban (7torony.hu) jelentek [… Tovább]
(Dinának) Néhány csepp az öröm ára,felszárad, ha földre hull.Nem vágunk egymás szavába.Bűnhődünk ártatlanul. Néhány csepp a múló béke.Vállamon pihen fejed.Halántékod melegébecsókot ad a képzelet. Valahol a korláton túlmérgesen zúg egy folyó.Nem válunk el. Így maradunk,lelkünk kitapintható.
