Vers

Lélegző

    Már két napja zuhog.    Sötét ernyők hulláma alatt   verdesnek rám édes cseppjeid, s   a köröttem ácsorgó falak    kártyázzák a mélyülő időt.   *   Villámunk öröktől bennünk döng,   mellkastól mellkasig…    

Novella

Mesélnek a képek…

Ahogy múlnak fölöttem az évek, egyre több időt töltök a család régi fényképeinek nézegetésével. Próbálom rendezgetni őket, és közben az emlékek megmelengetnek, felidéződnek.   Iskolás lettem   Nyár vége felé — a szülői ráhatásra kitartó libapásztorkodásunk eredményeként — libáink mind [… Tovább]

Vers

Chaplin

  villanásnyi snittből  furakszik elő,  zakója túl feszes, a nadrágja bő, pingvinlépésekkel iszkol, vagy totyog, Hitler-bajuszt visel  és keménykalapot, az árvákat óvja,  a tolvajjal harcol, menekülés közben  kaktuszok közt landol, folyton orra bukik,  ám rögtön fölpattan, s megy a maga [… Tovább]

Karcolat

A hívás

Hát, csak azért, mert megbeszéltük. Mondtad, hívjalak, ha van egy kis időm. — Halló! Éva, te vagy az? — Ki lenne? Engem hívtál, nem? — De, de. Csak olyan furcsa a hangod… — Miért, milyen? — Nem is tudom, olyan [… Tovább]

Vers

Így maradunk

(Dinának) Néhány csepp az öröm ára,felszárad, ha földre hull.Nem vágunk egymás szavába.Bűnhődünk ártatlanul. Néhány csepp a múló béke.Vállamon pihen fejed.Halántékod melegébecsókot ad a képzelet. Valahol a korláton túlmérgesen zúg egy folyó.Nem válunk el. Így maradunk,lelkünk kitapintható.