M. Laurens : A SORS KEREKEI

 M. Laurens

A SORS KEREKEI

Székely anyai nagyapám emlékére

 

A nap korongja odafenn, jócskán elhagyta már a delet,

Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett.

Csendben ülünk szótlanul, én és a nagyapám, a szekéren.

Alattunk négy roskatag vén kerék, forog: forog serényen.

Fogyasztják az utat, mindegyik a rá kirótt dolgát végzi,

Az ember is csupán csak kerék: olykor maga is úgy érzi.

 

Mi is cipeljük terhünket a sors sarával bélelt útra,

Elgyötört görcs-küllőinken nyekeregve: újra meg újra.

Társaink, kik e teher alatt nyögve mind velünk haladnak,

Nekik is e szekér lesz a végzetük: mibe belehalnak.

A sors-szekér létének célja, csupán az úton lét maga.

A rajtalévő teher, a túlvilág végső kárhozata…

 

És forog minden kerék, tengelyéhez kötve körbe-körbe,

Nagyokat döccenve olykor: emlékek ásta sorsgödörbe.

S ha a fájdalmak kátyújába törve, mégis belehalna,

Új kerék áll majd a helyére: ugyan azt az utat falva.

Forog majd szintúgy, kenését siratva, teher alatt nyögve,

Így halad tovább a Szent Hargitán nagyapám: mindörökre

 

2012 – 2016.

(mellékelt kép: Potrik Sándor festménye)

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )