Serfőző Attila : S. Szabó István: A keresztanya

S. Szabó István A keresztanya – vígjáték két felvonásban, a nyárasdi TeátRum előadásában



 

 

S. Szabó István A keresztanya

vígjáték két felvonásban, a nyárasdi TeátRum előadásában

 

2016. július 15-én, pénteken

19:30 órai kezdettel

 

a padányi kultúrházban





A vígjáték napjainkban játszódik, Magyarországon.

 

ELSŐ FELVONÁS

  

 

Első kép

  

 

Szín: Gazdagon berendezett szalonban vagyunk. (fontos, hogy három kijárat legyen. Kettő a színpad két oldalán, egy pedig középen, ajtó formájában.)A falak mellett drága bútorok, fényűzés. Középen hatalmas asztal, az asztal mellett a három maffiózó Csókos, Bamba és Huzat kártyázik. Öltözékük tipikus: fehér ing, sötét öltöny, napszemüveg, hónuk alatt hatalmas revolver. Nagyhanggal vannak.

 

 

  

Első jelenet

  

(Csókos, Bamba, Huzat)

 

 

Bamba(40 éves, forradásos arcú, kopasz, sánta férfi, kezében kártya.):

Kíváncsi vagyok mi lesz, ha a Főnök elpatkol.

 

Huzat(24 éves, festett szőke hajú, nők kedvence típusú férfi, kezében kártya, szájában rágógumi):

Hát már miért patkolna el? Alig kapott öt lövést, azt is kiszedték belőle! Különben is! A mi főnökünk szerencsés fickó!

 

Csókos(35 éves, jó képű, testes férfi):

Az lehet, nagyokos! De szerencse ide, szerencse oda, a doktor szerint igencsak ramatyul van!

 

Huzat:

Ja, ha a doki mondja az, más! A doki már csak tudja! A doki azt is megjósolta, hogy a Tüsszentős Matyi meghal!

 

Csókos:

Meg is halt, tüdőgyulladásban.

 

Bamba:

Persze! Hetvenkét évesen, ágyban, párnák közt. (Cigarettára gyújt, folytatja.) És ne feledjük, öt évvel később, mint ahogy a doki szerint kellett volna. (Mutatja az ujjaival a lőszer méretét.) Attól az icuri-picuri, kicsi kis ólomtól begyulladt a tüdeje.

 

Huzat:

Mindegy, hogy hogyan, de meghalt! Nem?

 

Bamba:

Isten nyugosztalja! 

Pillanatnyi csend lesz.

 

 

Csókos:

Marhaság! Nem lesz a főnöknek semmi baja. (Ledobja kártyáit az asztalra.) Különben is, pókerem van! Ide a lóvét hapsikáim!

 

Huzat:

Csaló!

 

Csókos:

Vigyázz a pofádra mocsok, mert nem állok jót magamért!

 

Huzat:

Én mocsok, én? Én mindennap fürdök! Minden áldott nap!

 

Bamba:

Ezt nyugodtan letagadhatod. Amúgy nekem is pókerem van. (mutatja a lapjait) Négy ász.

 

Csókos:

Nekem is négy ászom van. (Asztalra dobja a lapjait.)

 

Huzat:

Elég volt! Csalók vagytok! Nincs is ennyi ász a pakliban! (Mutatja a lapjait.) Itt is van három! Elég volt, nem játszom tovább! Várjatok csak nyomorultak, na csak várjatok! Kaptok majd a pofátokra, ha a góré felgyógyul! Megmondta a főnök! Egymás közt nincs csalás!

 

Bamba:

Ülj vissza Huzat, és ne üvöltözz, mert huzat van! (Kétkedőn folytatja.) Hát, ha felgyógyul! De nem tetszik nekem ez a nagy csönd!

 

Csókos:

Pszt! Fogjátok már be! Mondom, kuss! … Jön valaki!

 

Második jelenet

   

(előbbiek, Elvira, Szivacs)

 

 

 

Elvira be, mögötte néhány lépéssel követi őt a titkár, Szivacs, aki zugivó. Elvira sötét gyászruhában, szomorúan megáll az egyik fotel mögött, megfogja a támláját. A három maffiózó felpattan az asztaltól, tiszteletteljesen nézik az asszonyt.

 

 

Elvira

(50 éves, jó karban lévő, fekete hajú szépasszony, aki kicsit butácska. Mesterkélt szomorúsággal szól.):

Fiúk, fájdalmas hírt kell közölnöm veletek! A legjobb férj, a nagyszerű apa, a mi jótevőnk, a nagy Don kanyar… (Elcsuklik a hangja, felzokog, meginog. A titkár megfogja, nehogy elzuhanjon. Nehezen folytatja.) a nagy Don, kanyargós életét ma hajnalban befejezte.

  

A három maffiózó könnyeit törölgeti, csend van.

  

Huzat:

Elvira asszony! Akkor most Ön családunk feje, Ön a Keresztanya!

 

Elvira:

Igen! Ahogy megboldogult nagyapám mondaná:” A farok halott, de a fej él!” És most jól figyeljetek fiaim! Én, Olajos Lajosné, esküszöm a nagy Don kanyargós életére, hogy befejezem a nagy művet, amit az én Lajosom elkezdett! Mellettem vagytok, hű embereim?

 

A fiúk egyenként Elvirához lépnek, tiszteletük és hűségük jeleként kezet csókolnak neki.

  

Csókos:

Parancsoljon velünk, Főnökasszony!

 

Elvira:

Rendben van! Akkor munkára, mert az idő, pénz! „Táj íz manyi”, ahogy a nagy Don mondaná! Csókos, menj és kerítsd elő Lajoskámat! Az én erőskezű nagy fiam fogja a pénzbehajtásokat felügyelni.

 

 

Csókos meghajol, el.

  

Bamba (suttog):

Úristen! A mulya Lajos? Na még csak ez hiányzott!

 

Elvira:

Bajod van, Bamba?

 

Bamba:

Semmi, semmi, Főnök! Semmi! Kiváló döntés! A pénzbehajtást egyenesen Lajoskának találták ki! Én még a csajokat is rábíznám az úrfira! A lányok ellenőrzése is az úrfinak való feladat lenne.

 

Huzat:

Frászt! Azt majd én felügyelem! (könyörög) Főnökasszony, bízza rám a csajokat!

 

Elvira:

A pillangókat majd a Bamba intézi. Huzat, neked egyetlen dolgod lesz! Feleséget kell találnod az én Lajoskámnak. A legjobban Igor bácsi Másájának örülnék. (legyint) De nem kell annak az én Lajoskám! Pedig ezzel a friggyel mi lennénk a legnagyobb és legbefolyásosabb család széles e hazában!

 

Bamba:

Mindent el lehet intézni, asszonyom! Mindent, csupán pénz kérdése az egész. A pénz beszél,…

 

Huzat:

Te meg ugatsz!

 

Elvira:

Csendet! Igazad van Bamba! Ha pénz van, minden van! Ott van például az a híres néger! Az a Mihail Dzsekszon!

 

Szivacs

(50 éves, álmodozó férfi. Szerelmes a Főnökasszonyba. Elvirához hajol, a fülébe súgja.):

Májkel, Úrnőm.

 

Elvira (Megsimogatja Szivacs arcát, és csendesen mondja.):

Kedves fiú vagy, Szivacs, de nem szeretem! (Hangosan folytatja.) Tehát ott van az a Mihail Dzsekszon! Kifizette azt a tengernyi pénzt, és fehér lett! Pénzünk nekünk is van! Miért is ne lehetne az én Lajoskám felesége az a büszke Mása?

Huzat (suttog):

Hát, mert van neki esze!

 

Elvira:

Szóltál, Huzat?

 

Huzat:

Én? Egy árva szót sem! Csak azt mondtam, vegyük meg Lajcsikának azt a dölyfös Mását!

 

Elvira:

Igazad van fiam! (Álmodozva folytatja.) És akkor majd felszedjük a hátsó udvarból a taposóaknákat, és unokáim viháncolása tölti be a kertet. Az lesz majd igazán öröme öreg lelkemnek.

 

Bamba:

De szépen beszél, asszonyom! Én mindjárt elsírom magam.

 

Elvira:

Ne bőgjetek fiaim! Most menjetek, és értesítsétek Igor bácsit a mi nagy bánatunkról. És mondjátok meg neki azt is, hogy bánat ide, gyász oda, a szerz?dést megkötjük és a vonatok nem állnak meg!

  

Huzat és Bamba el.

 

Szivacs (Térdre veti magát Elvira előtt. Összekulcsolja kezeit, rajongva mondja.):

Szeretlek úrnőm, szeretlek! Jobban szeretlek, mint a, mint a…

 

Elvira (simogatja a férfi haját):

Mint, a…?

 

Szivacs (szenvedélyesen, mint egy hős szerelmes):

Mint a marhapörköltet!

 

Elvira:

Huncut fiú! Állj fel, ne bomolj! Megláthatnak, és akkor dugába dől ördögi tervünk.

 

Szivacs:

Hát nem tettél le arról a bolondságról, Úrnőm?

 

Elvira (sátáni kacaj):

Ha-ha-ha-ha! Még hogy letenni? Most, amikor minden annyira közel van?! Soha! Még soha nem voltam ilyen biztos a sikerben, mint most! Érted?

 

Szivacs:

Félelmetes vagy asszonyom, ugyanakkor kívánatos! Gyerünk kicsi pörköltem, hadd tunkoljalak!

 

 

Szivacs, Elvira összeölelkezve el.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 484 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.