Marthi Anna : Tükörhold

Magas rezgésű érzés: ez szerelem.

Béke. Szeretetnek belső örömeibe

térő. Mint tükörég vágyteli éjeken.

Holdat leső, kútból felhúzott vödör.

Önmagunk teljességében megtartó

sötét leple. Mint arany tallér, vetül

alvókra; álom-járó húnyt szemekre.

Tükörhold lélekfürdőjében időzünk,

miközben vágyakat merünk; eltűnni

mernek-e a vágyak? Van-e szerelem

eltűnő vágyban? Lehet, a Hold annyi,

mint Isten derűje varázsmaskarában.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak