Kisregény

Kényelmetlen -3.

Illusztráció: másféle vizeken     Ahmed álmai különösek voltak azon az őszön, messze szálltak, utazott az időben, elképzelte a múltat: Figyelte az álombeli hangokat, mecsetekből szálltnak fel az égig. Alkalmanként gyerekzsivaj is hallatszott onnan, tanítás idején. Aztán meg másfélék, csoszogó [… Tovább]

Vers

Prognózis

Megjelent a Bárka folyóirat 2016. 3.számában     szárnyalni készülök csomagolom az időt; sárgult pólyát, molyrágta ruhákat, karácsonyt és anyák napját, s üszökké hűlt vágyat, poggyászomba rejtem az öröklött csendet, belém fojtom  félbehagyott verseimnek megíratlan szavait s kiirtom magamból a [… Tovább]

Vers

Méla bánat

Mondd, hogy nem haltál meg, csak boldog vagy éppen. Méla bánatot hordva kell viselnem, csak az időben csúf érthetetlenséggel, amit jövőnk a mostban értem is érlel; szűkszavúbbá tesz visszahúzódásod, pedig megértem, ha utadon haladsz. Megcsalhatnálak, de kövér hűséggel kacagom ki [… Tovább]

Vers

Hozsanna

Örökös útközben, hazatartva…)))     Hozsanna néked, Semmi,megfoghatatlan vagy.Te tanítottál, ne féljekMindeneknek lenni,hogy életben maradjak.Megmutattad, merre lépjek,vezettél, oktalant.Nem is éreztelek.Elhittem neked,hogy vannak mégföldre szállt Istenek.   Az utat, ami várt rámerőmhöz mértem,ha elfáradtam,árnyékodba dőltem,mint a páfrány csendben.Észrevétlen. A tenger háborog,szaggatja [… Tovább]

Novella

Amitől Piaget megfordulna sírjában

Hazamentem, és elővettem a pszichológia jegyzeteimet. Piagetnek milyen igaza volt! Nem hiába tartják a modern pedagógia egyik megteremtőjének.   Tünde rámosolygott a kis gézengúzra. Látszott a lurkón, tudja jól, tilos dolgot művel, hiszen félszemmel édesanyját figyelte, miközben csintalankodott. — Nem [… Tovább]

Mese

Bobo, a rémes zsémbes ebihal

Mindenki vidáman ébredt. A hajnal fényei bekopogtattak a víztükrön át. A vízipókok hada ébresztőt zengett. Futkározásukkal megtörték a víz harmat tiszta jegét és csodálatos fénytöréseket küldtek…   A tóparton, a nádas tövében, ahol a vízipókok úszkálnak, élt boldogan, kedves családi [… Tovább]

Élménybeszámoló

Utazás 4. (railjet)

November végi szokatlanul enyhe korareggel. A mosonmagyaróvári állomás még csendes, alig akad néhány utazni vágyó ember. Hétköznapi egykedvűséggel, álmosan várakoznak. Egy fehér pólós, farmernadrágos huszonöt év körüli fiatalember, hátán kisebb méretű hátizsákkal, türelmetlenül nézi karóráját. Helyismeretünk kissé szegényes, sosem jártunk [… Tovább]

Vers

Panta rhei

isȧ pur és homu Mindig meg akartalak szelídíteni, Hisz a tápláléklánc csúcsa is Csak egy hely a tetőn, Bár Istenhez jóval közelebb.   Mosolygó manökenek dísze, – Ahogy neked is, Tömött egészséges fogsorod.   És szánkban összefut a nyál, Ha [… Tovább]

Vers

Levendulák

 E tájra még a rómaiak hozták, kék-lila fürtű, illatozó bokrát, sok búra, bajra, nyugtatásra jó volt, ma pénzre váltja  aranyát a hóbort, és összes éhes érzékszervünk táncol, a parfümökbe vegyült olajától, ám néha-néha mégis visszalép még és úgy virul, mint [… Tovább]

Novella

Az olajliget

Gyárfás történet – egy tábla története…   A délutáni, már lemenőben levő Nap ferde sugarai aranyfénnyel vonták be a tájat. Hamarosan lebukik a dombok mögött, és a szürkület veszi át az uralmat a táj felett. Lankás dombok között vezetett az [… Tovább]

Vers

Nappali reménytelen

Nem a magány fáj, csak te hiányzol nagyon, nem léted nő bennem, mint a fantomfájdalom, és ahogy meredten, mint csonk torzó itt ülök, már az sem ijeszt meg, hogy üszkösödök.   Ahol te voltál bennem, most roncsolt szélű lyuk van [… Tovább]

Vers

Tamás vagyok

Lassan élhetetlenné sorvad az élet(az önkényes kilépést a hitem tiltja)a Haláltól – bevallom – de tudod: félek.Várnom kell, míg a fényt ujjad lekattintja. Tán a néma sötét megvilágosíthat:egy az Isten, esetleg egyben a kettő?“A Mindenható versus Hatszázhatvanhat”?`S az abszolút igazság [… Tovább]

Élménybeszámoló

BICSKÉ(M)NEK

Hallgasd meg! NHI mozgóképes beszámolója.   Mélyen tisztelt, mindenben Top, Bicske! Budapesttől-Győrig föld(n)ek kincse! Barátimmal ajándékot hoztam, amit, már vagy tíz éve álmodtam: szerelmet és reményt egyben… verset, érzelmeket, kedveset s keservest, mást is hoztunk, Isten hangján zenét, költő-vénák önarcképét, [… Tovább]

Vers

NEM HELYÉNVALÓ VISELKEDÉS

    Eldőlök hanyatt, csak lazán,persze melléd, és már ez is,meg ahogy a térdeim maguktól feléd mutatnak.   Arra nyilván kínosan ügyelve,hogy fenntartsam aTERMÉSZETES EMBERI KAPCSOLATOKszámára előírt megfelelő távolságot.De mégis, de mégis, azok az árulkodó térdek,és a feléd forduló vállak.Mintha [… Tovább]

Vers

– este –

    Rendben. Jó így. Ezennel elfogadlak Este!Bár tetszetős a nappal, gyere közelembe!Várlak itt a lomb alatt, míg Holdad megleled –borítsd fel a csillagfészket, egyre hűvösebb!A temető most vetkőzi bíbor köntösét –még utószor minden sírra imát sző a fény.Jóllakottan térnek haza [… Tovább]

Vers

Sóhaj a földért

Kínba szakad sóhajtása,ezer sebből vérzik,roggyant térdénvonszolja fáradt testét,lépte fájdalmat kiált.Kapaszkodna két kézzelbeléd, kár… Óvnod kéne,nem tiporni kegyét,egykedvűen végignézedhalálát, minthogymegfogd a kezét!Ember! Ébredj!Szemedről hajtsd ela felhőt, emeld magadhoza sárban könyörgőt!Védd őt, mint gyermekedhisz Ő jelent nekedjövőt és életet!    

Elbeszélés

Kakunka

A szoba sarkában állt Vijág komoran, nagy levelei fenyegetően néztek Kakunkára. Nem szólt soha, csak állt ott egyedül. Beszélni se tud, pedig még a papánál is nagyobb! Épp ezért volt rá annyira kíváncsi.   Kakunka elunta magát egyedül a sötétben, [… Tovább]

Vers

Fontos-e

dicsőség vagy valamivé válni? Miközben a tépelődés saját – amiben sajátos fájni. Még mindig azt hiszem: a szerelem, ami porszemlétet függetlenít; istenhez emel. Pedig a némán alkotó művész szépítheti úgy, amit a természet is, némán, mind- annyiunknak, közvetlenségéből ad oda, [… Tovább]

Vers

A tűk a szememben

Akkor fájnak igazán,amikor megállok.Mindig, ha megállok. Nem tudom, mi lehet, talán az izmok mozgása más helyzetbe forgatja őket, és nem érintkeznek az érzékeny idegekkel, vagy a kinetikus energia miatt nem marad energia a kínra, nem tudom,de olyankor majdnem nem rossz.   Férfiak nem sírnak társaságban.Illetlen [… Tovább]

Vers

Tarlózó

A fuldokoló sóhaj, szinte lángol, ahogy az ember kiszalad magából, de akármilyen csórók, csenevészek a tarlócsonkon visszamaradt részek, még ki se várják, mint oszlik a füstköd, már falatozzák új magnak az üszköt, és új csodára kész az ős varázsló, az [… Tovább]

Vers

Öregkor

öregkor             Koosán Ildikó   hajnalbanilyenkor úgy terem az új napmint réten a gomba égi harmat  után indulhatbegyűjtögetnifélig teli  vagyfélig üres kosárral aszerint, a múltnak élne inkábbvagy a jövőbetörne utat aki mégfelszedegetheti ezt afélédes – fél-fanyarkései terméstmagának  2016. június 14.

Vers

– délután –

    Ma délután alacsonyan hömpölyögnek a felhők,a madarak égi csónakok –kikötnek egy-egy villanypózna csúcsánelbúcsúztatni ezt a lassan ónapot.Óvatosan incselkednek a szellők,a méhek ma utószor csókolnak bibét –szirmokat készül zárni fényhiány,elfárad minden mit, mikor, miért.Csak a borostyánindák várják igazán az [… Tovább]

Novella

Kiszolgáltatottan

  Még a kórterem is nyöszörgött, a kicsik felnőtteket meghazudtoló tisztasággal, komoly arccal tűrtek. — Anyu, én ugye meggyógyulok? — Nem vagy te lejárt bankbetét, kislányom, persze hogy meggyógyulsz! — Jaj anyu, te olyan rendes vagy! Ugye tudod, hogy tudom, [… Tovább]

Egyéb

Entellektüel

Entellektüel              Koosán Ildikó   kézenfekvő: a gondolatmetaforáiba zárt axióma-élcektől lehet fordulatotremélni egy matt felületfelfényezésére, de egyreinkább kognitív energia-befektetés mellett,vagyis a briliáns  súlypontozás nyújt élvezhető katarzista metamorfózis szemmelnem, de ésszel követhetőújszerű percipiálásához.  2016. június 13.