Nagygyörgy Erzsébet : Anyátlanul

2016.06.04. Nagygyörgy Erzsébet Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

A szívemet magány szorítja össze most,
a Hold is koromsötétbe rejti fényeit,
anyátlanul, s apátlanul peregnek el
az éjeim, de mindhiába fohászkodom,
szeretteim nem adja vissza senki már.

Legutóbbi módosítás: 2016.06.04. @ 17:23 :: Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet