Marthi Anna : Anitás

Anitás álom, angyali szárnyon

tollpihe-borzolt gyors repülés,

az égi világos, szikra varázsos

távoli fény szív szeretőiben él.

Múlik a pompa, egyszerű órát

játékosra, időtlenség lecserél.

Bomlik a bája; lágy sóhajoknak

dallama szórja el csillagjegyét.

Árkaiban is bolygók forognak;

méhében univerzuma születés.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.06.02. @ 06:19 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak