Zajácz Edina : Hogy lehajolj hozzám

Összeszorított foggal viselem
a nesztelenséget,
nem a vágyottat,
nem is a holtak ajkán bimbózó gyümöcsfákat,
hanem azt a rettegett, nyomorúságos 
magányt, amelyben mindig nélküled érek haza,
farkasszemet nézve egy öregasszonyos,
előttem negyedmosolynyi világgal.
Át kellene írni valamit!
Talán a felelősséget a vállamon,
vagy átrendezni egymáshoz szóló hangjaink
torkunkban rekedt gyémántberakásait.
Akkor megváltozna az a tényszerű birtokviszony,
melyben nekem jutnak a kialvatlan szemkarikák,
és te, súlyos léptű isten
többé nem szégyellnéd az alázatos mozdulatot,
hogy lehajolj hozzám.
Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.