dr Bige Szabolcs- : Ilyen egyszerű

„az Úr arra választotta ki, hogy megvigye az apostoloknak a feltámadás örömhírét…”

 

A Kinneret — Genezáreti tó — mágnesként vonzza az üdülni vágyókat, kirándulókat, turistákat, ami igazán nem is csoda. És aki bár egyszer is járt már arra, vissza fog menni.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járhattak annak a ravasz vállalkozónak is az eszében, aki a tó közelében, az Arbel hegy lábánál megvásárolt többhektárnyi terméketlen földet. Csak bogáncs, néhány satnya bokor és kövek, sziklák mindenfele. Lehangoló kép. Ahogy azonban beköszönt az eső, bekövetkezik a csoda — a szikkadt földön, a sziklák között valamilyen szemmel alig látható pezsgés támad, mely aztán átadja helyét a feltörő életnek, kikelt magoknak, növényeknek. Hamarosan harsogó zöld és virágözön borítja a domboldalt. Vállalkozónkat azonban nem ez hozta lázba, hanem a tó közelsége, és a lankás völgy adta lehetőség egy összekötő út szempontjából. Szállodasor építése járt a fejében, s nem sokat gondolkodott, hanem elindult az engedélyeket megszerezni. Utánajárt, megkapta, s hogy mi módon, ő tudja. Nem firtatjuk.

Elkezdődtek a munkák. Tájba illő formára tervezték az épületsort — szellős árkádokkal, kupolákkal, három szintnél nem magasabbra. Hamarosan álltak is már a falak, jól lehetett látni a tervezők elképzeléseit, koncepcióit. Az út és a parkoló kialakításával folytatták volna!

Ekkor következett be a következő csoda — a markoló egy település maradványait hozta felszínre.

Jött a hivatal, a tudomány, a múzeum, meg persze a kíváncsiak serege. Az építkezést gyorsan leállították, és megkezdődtek az ásatások. Még a távoli Mexikóból is érkeztek tudós emberek. A munkálatok váratlan eredményt hoztak, kiástak egy ókori várost és nem is akár milyent. Magdala városa került napvilágra.

Itt született Mária Magdolna. Kettős neve is tulajdonképpen azt jelenti, hogy Magdalai Mária. Róla írja János evangéliuma: „az Úr arra választotta ki, hogy megvigye az apostoloknak a feltámadás örömhírét…” (Jn 20,9)

A városról annyit tudunk, hogy a tó partjának első jelentős központja volt, és hírnevét többek között a halászatnak és sózott halának köszönhette, melynek igazi mesterei voltak. Üzletei, piaca, tiszta lakóházai és rakpartja messze földről idevonzották az embereket. Nyüzsgő élet folyt ebben az ókori városban. Jézus is megfordult itt. Máté evangéliumában ez áll: „Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát…” (Máté 4:23)

Bejártuk a már feltárt részeket, s csodálattal adóztunk a régmúlt emberek tudásának, a város épületmaradványaiból sugárzó rendezettségnek. Megcsodáltuk azonban a mementóként álló félbehagyott épületeket is, és a mellettük emelkedő frissen keletkezett hulladékdombokat, az építkezés melléktermékét.

Aztán érdekes jelenség ragadta meg az érdeklődésünket. A hengerelt parkoló közepén sziklakövekkel körülvett öreg olajfák állnak.

— Nem szabad fát kivágni — magyarázta kísérőnk. — Körbeveszik ilyen szikladarabokkal és kikerülik a munkálatok közben. Nézzétek, ott is van egy ilyen, meg ott is, ott is! — mutatott körbe.

— Mi van, ha mégis útban van valamelyik?

— Mi lenne? Kiássák, és arrább költöztetik!

Valóban, ilyen egyszerű!

 

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 599 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.