Szilágyi Hajni - Lumen : REM

 

 

Megígértem, hogy lesz holnap…

Látod, álmaid most itt gubbasztanak

a tavaszi fákon. Magammal hoztalak

a fáradt, hideg tegnapokból, át a vad

hullámú éjszakákon, át a lebbenő

hajnalokon. Olcsó ponyvaregényekből

nagy repüléseket álmodtunk magunknak.

Felejtsük el a színpadot, a szárnyakat,

a törékeny fényeket, a szúette deszkákat.

 

Ég peremén billeg a szigorú csend,

egyensúlyoz a maradni akarás. Húsvér

kikelet virágzik felettünk, sziszegő

liánok kúsznak körülöttünk. Ujjaid köré

csavarod a hajnali szeleket, hajamba

fonod az angyalsúlyú, kék reggelt.

 

Megígértem, hogy lesz holnap,

csak érjük el az éjszaka bolyhos

felhőit. Ne számold a lépéseket,

a mát se éltük még túl,

a tegnapok sarát tapossuk 

két sóhaj közt, valahol a félúton.

 

Alvó csendeket ringat az alkony,

mellém fekszik fáradt ölelésed,

szerelemmé szeretsz…

Mezítelen arcunk a zuhanó napba néz,

vakít a fény…

Égő csipkebokor az égalja,

szívünkről leválik a mozdulat.

Megígértem, hogy lesz holnap,

ne mozdulj…
hisz csak néhány lélegzet az éj.

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 310 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"