Támad a szó,meghal a csend.Békéről csakemlék dereng. Tűzben ég elmind a jóság,így pusztul ela méltóság. Támad a szó,nyelve éles.Rettegésbőlvélemény lesz, véleménybőlfél-igazság, így születikmind a gazság. Támadt a szó,meghalt a lét.Mivé lettél,emberiség?
“… mielött elveszítem mindenem még visszatérek dolgaink egyszerű értelméhez a Naphoz Tüzhöz Vizhez Éghez a hajadon cirkáló tompa északi fényhez a puszta létezéshez és begombolkozom.” (Ladányi Mihály:Tárcámban) Se csillagom, se holdam. Elveszett kutyakölyök hűséges hempergése, ázott falevélrügyek között [… Tovább]
Kitárom az ajtót, levegőt veszek utánad, letörlöm magamról ragacsos szavaid s a nyálad, a színes mázak nem takarják a valót, gyenge a színjáték, átlátszó a szándék. A porondon a szerepet már én osztom, s én mondom a zárszót. Szín [… Tovább]
