Vers

Papíron

svéd gyerekvers   Mi szegények voltunk, Eszterék gazdagok. Meghívtak nyaralni, hogy nekem is jó legyen pár napig. Eszter öccse épp papírsárkányt csinált. Kértem, egyszer hadd röptessem én. Jól nevelt volt, ezért csak seggbe rúgott – a szétszakadt sárkány miatt. Kérdeztem [… Tovább]

Karcolat

Kész!

    Begörcsölt a keze, satuként szorította a ceruzát. Nagyon akart rajzolni. Valamikor, a kora hajnali órákban kezdett neki, ám a papír szürkesége beleveszett a naplemente utáni, fénytelen derengésbe. Jórészt emlékezetből csinálta, mert ugyan feküdt előtte egy fénykép, de Kalapos [… Tovább]

Vers

Made in Föld

2014. április Az emancipáció kreatív, de befulladt, épp pihen egy cseppet, közben matat a hosszú borosüvegek árnyékában, amelyek nagy része zsákmány emléke, zöld és barna színtörések tükrében porfogók csak megkövült kamrájában. – Most akkor emlék – azaz fontos – vagy [… Tovább]

Vers

Szabadon

“Vállamra ömlik a langyos végtelen” miközben elnyűtt sorsomat fércelem, a lehulló éjszakában szárnyalok, rezgésünk egy, s érdemből rám ragyog.  Csak a test törékeny, a lélek szabad, ha öntudatlan bordákból felszakad, Szférák zenéjére mindent elfeled, életeket, vágyakat, szerelmeket.  Te mögöttem állsz az omló időben, és ez a vonzalom bennünk időtlen, mert [… Tovább]

Nincs kép
Egyéb

tavaszherceg

Előhívom magamból a nőt, rozsdás csipķét foltoz az első idebent. Előhìvom a hűséges olvasót, aki nézi, de alig látja a kis, szívközeli erdős  

Vers

Elárvult padon

    Ki valaha itt ült, kihullott elmém labirintusából,   szétcsúsztak a filmkockák, s a kimázolt valóság festéke lepergett:   a képeket eláztatták súlyos esőcseppek   mi megmaradt csak pillanatfelvétel – múlékony gondolat egy árva padon.  

Vers

Illatod őrzöm

*„Vállamra ömlik a langyos végtelen.”Még átjár a lüktető, könnyed reszketés,de éled az öntudat, s a kábult szenvedélya lehulló hajnallal mögöttem marad. Már itt vagy e törékeny, szép ébredésben,mint halk, finom rezgés, éteri zene,légies árnyékként tűnsz fel a fényben,táncolni volna még [… Tovább]

Vers

Tavaszi hószirom

Egy ébredező, mély lila csoda, ahogy rügyet pattint az orgona,és friss pamacsot simogat a fénya zöldbe mártott fenyők ághegyén,a meggyfa fehér blúzba öltözött,friss százszorszép örül a fű között,és úgy mereng az öreg almafa,hogy törzse-ága egybehajlana,kivirulnak a vén cseresznyefák,szél borzolja az [… Tovább]

Karcolat

Prózakezdemény

A festő elővette fáradt ecsetét, festett…     A festő elővette fáradt ecsetét, festett… Tájat, vad vágyat, rózsát, megtisztulást, felharsanó orgonát, titkot, mesét, álmot, szürke viharkabátot, valamit. Azaz festett volna, de nem jött az ihlet, így csak várt. A kopott [… Tovább]

Vers

ÉS

Ősjelképek közé odavetve – ég és föld között a közvetítő feje és lábfeje leggyorsabb kapcsa: a fájdalom – testvériségünk titka, mi az anyagból jő, hogy legyen mit meghaladni, s ne jusson sehova.   Milyen más rátekinteni, mint belenézni, s átengedni [… Tovább]

Vers

Transzplantáció

   A  mennydörgés  viharral  jött  –  mint  mindig  ( nekünk kell  ráfáznunk,  mert  ez  a  természete )  sorsunk  fagyott  húsán  át  hatolt  az  őscsontig,  elpárállott  bőrünkként  takart  be  fellege , a  szárazföld  biztonságát  elmosta  az  eső  hamar  –  egymásba  szorultunk  [… Tovább]