Vers

Időomlás*

In memoriam Dylan Thomas   Tudták, hogy szűz…   Ez benne volt az Éjhosszú Tegnap-sikolyban…   „Beszíva jól a megváltás palackból” 1 „jött két-coltos Gábriel nyugatról.1 S Jézus kabátujjából…szív dámát kitromfolt”   Az idő Megcsusszant … Az Enola Gay2 újra [… Tovább]

Karcolat

Örömre indult

A kép saját felvétel.     A húsvéti ünnep, a feltámadás öröme indította útnak Lőrincet. A völgy kitárulkozott előtte, ahogy a tetőről lenézett. Ott terpeszkedett házaival, udvaraival, kertjeivel a falu is, tobzódva a tavaszi fényben. A férfi gyönyörködve nézte. Hónapok [… Tovább]

Vers

Visszaható képmás

  Egyre többször szimulál a boldogság, az őrület vizeletével körbe jelölte, azóta magában fortyog, és mindennap ökölbe rándul a szív, az agy pedig tovább támolyog, mert csak a monoton *nemfigyelekoda* tartja egyben a két világot – kint emberek, belül meg [… Tovább]

Vers

nem lehet…

    Virággal kezembe’ utat álmodok, valahova messze.   Virágok napján, vasárnap… bűnökért bocsánat.   Előtte még vár a sötét, Ő átkelt időn, téren. Halt érte, értem.   – Nincs halál – zúg fülembe. Hallod-e?

Vers

lelkem

  lelkemben haldoklik a vágy koravén ütőerekben a zsilip  lassan zár csodákat szakít ki magából a reggel pillámra tapad tétován betakar eltakar elfed hogy szemem senki ne lássa szilánkokra tört a lét lelkem mint kóbor eb vánszorogva megy a magány [… Tovább]

Vers

Egyszerűn

Téged látlak, míg a világot nézem,fátyol sem maradt, ami eltakarhat,szemednek fénye ma olyan tünékeny,mint a fűszálakon tetszelgő harmat. Mintha messzebb lennél, vagy magasabban,betakarnálak –  csak félig érlek el,mikor ölelsz, rajtam a tél is paplan,s a zörgő csontú halál letérdepel. A [… Tovább]

Vers

Áprilisi eső

      Az  emberek  a  gallérjukat  most  összehúzzák,  s  fehér  virágaikkal,  fejük  lehajtva  fáznak, megcsalt,  elhagyott  menyasszonyok  a  cseresznyefák,  ahogy  a  csendes,  áprilisi  esőben  áznak.    Apró  karikagyűrűk  a  folyó  lomha  tükrén  –  tavasz  által  vízbeveszejtett  jegyajándékok  –  sértődve [… Tovább]

Novella

Halina, Éva, Gitta

A tízemeletes szalagház délutánra eltakarta a napot, az árnyék félig átnyúlt az úttesten is. Azon túl keskeny park kezdődött, jórészt fiatal fák nyújtogatták fejecskéiket a napsütés irányába. Egy-két idősebb tölgy terített árnyékot a délelőtti órákban néhány nyugdíjas feje fölé. A [… Tovább]

Vers

Őszelő

  Színesedj, fám! Véget ért a nyári tánc. Csípős a szél, tép, cibál, nincs több vihánc.   Előbb-utóbb a földre mind lepereg :       színek titkát              megőrzik a levelek.   Más dalt játszik a tél ág és ág között: Örök rezgés [… Tovább]

Novella

Ég veled!

Sosem értettem, miből gondolja valaki, hogy szörnyek vannak a szekrényében, vagy az ágya alatt. A filmek, amiket láttam adtak némi magyarázatot: tökéletes búvóhely, és a megfelelő operatőri munkával úgy tűnik, mintha végtelen sötétségbe kerülne az áldozat, ahonnét nincs visszaút. Én [… Tovább]