Látod? Lassan feladom és kihullik kezeimből az olvadt viasz, kapkodom a fejem, mert nem is igaz, hogy egy gyertyát ilyen könnyű puszta kézzel összetörni. Gyertya vagyok, égek, minél nagyobb a lángom, annál kisebbet perzselek, most épp csak a kanóc [… Tovább]
szíjat hasít a szél az öreg fákból lobog a levelek rongyos kacagánya rád gondolok én a haszontalan árva sápadt bíbor napsugarak szaladnak ma sírod felett könnyem pereg szólítalak de hogy is kapnék feleletet… arcod előttem lebeg homlokodon [… Tovább]
kofferem fekete szoba a black chamber mint sötét cse(m)ber ember turkálok mélyén cserzett kérgén morogva a bekerített szavak közt vájkál az agyam gyomos ágyás én pedig gyám ki viseli gondját s a sok szarkaláb kuncog barázdák közt agya fúrtan [… Tovább]
Elhatároztam, hogy nem halogatom tovább. Rendezgetem magam kívül is, belül is. Magam elé nézve ülök az orvosi váróban. Néhány higgadt szó, bizakodó tekintet. Lassan elcsöndesül minden körülöttem. Jól eső érzéssel tölt el, hogy képes vagyok fegyelmezni magam. Mégis, [… Tovább]
John Donne, Novalis, Pessoa –szemem vethetem bárhova, testvérek néznek maguk elé:ez sincsen, az se, meg a remény –Azért sorok, szépek voltak,megtaláltak és kihúztak –bármely gödröt elfeledtet –aki úgy ír, ahogyan te –hiába is komolykodtok –szájszögletben apró mosoly,ahogyan a tavaszvirágkettős fagy [… Tovább]
(Mini sci-fi.) — Ez a csodabogár, meg kicsoda? — mutatott Morton időfelügyelő, a hatos kórterem egyetlen ágyán fekvő fejebúbjáig bekötözött betegre. Stanner segédtiszt megvonta vállát: — Nem tudom. Csak egy időcsavargó a sok közül. A járőr hozta vissza az [… Tovább]
Szabolcs szereti ugyan a madarakat, de a galambokból kezd elege lenni. Túl sokat kel takarítani utánuk. 2. Fészek az erkélyen Attól a naptól kezdve már idegesítette a galambok látványa. Ingerülten távolított el minden nyomot, néha el is hessegette őket. [… Tovább]
