Tóth Zita Emese : ÉgŐ

Látod? Lassan feladom

és kihullik kezeimből az olvadt viasz,

kapkodom a fejem,

mert nem is igaz,

hogy egy gyertyát ilyen könnyű

puszta kézzel összetörni.

 

Gyertya vagyok,

égek,

minél nagyobb a lángom,

annál kisebbet perzselek,

most épp csak a kanóc vége

pislákol.

 

Összeolvadok a csenddel,

amit akkor imádkoztam magamba,

mikor még senki sem voltál.

 

De látod? Most sem akarsz,

és én sem szeretnék velem lenni,

felgyújtom magam,

felgyújtom a házat,

a várost,

csak téged nem, és ennyi.

 

Lásd, ahogy csendem tűzként megszilárdul,

s  mint a sosem el nem jövő szerelem,

úgy lángol körülötted a világ.

 

Hogy nem szeretsz,

nem a te hibád.

Legutóbb szerkesztette > Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm. :) Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.