Csendes erővel
Csend van körülötte,és csend van legbelül:a rohanó világtőle messze kerül. Keze meleg, gyógyít,szíve halkan dobban,míg e nyugodt létbenaz erő fellobban. Nem zavarja beszédaz áldott tetteket,látod fénylő szemét,és a szó benn reked. Tenyerében lakikaz igazi béke,szó-sebeket hegesztnyugodt [… Tovább]
Vágyvitorlák
Biztos kikötőből tág horizontok hívtak ( és elhittem: én majd elérhetem a Napot ) izgatott szelek feszültek a hajóhídnak, amíg ezer azúr hullám lágyan ringatott. Megvoltak álmaim – a parttól eloldottam, nem féltem a gyilkos [… Tovább]
Az ember tragédiája
Korán kelek, le se fekszem, félek, ma engem temetnek, olvasnám a nekrológom, írjam meg én? jobban tudom! Meghalt! elment! elhunyt! – szörnyű, sír a család, s megkönnyebbül; végül is halni születtünk, csak hogy korán lesz-e végünk, vagy kapunk [… Tovább]
A vers, amikor a fiú felkiáltott: Tavasz, kérlek állítsd le magad!
A tavaszi szerelmes nyáladzások, a virágok és miegymások, a csókok, a Duna, a sütik, meg a szerelmesek kik azt sütik, valahogy idén elkerülnek messze, és olyan furán el vagyok veszve. Valami hiányzik, szokatlan érzés, romantikus szálka a szememben, [… Tovább]
Fedelek
— Hé, Pala, csupán egy bódén nyújtózkodsz. Tán rólad nevezték el a palotát? A zsindely meg leghátul, azon a kis vakarcs épületen, aminek neve sincs, de szépen megfeketedett. Ti elavult szerencsétlenek, nézzetek rám, pirosan virítok bele a jövendőbe! Engem [… Tovább]
Pillanat
Borúsan komor ma az én szürke városom,aszfalt-tükrében torzított önmagam látom.Házai falán a csend nesztelenül csorog,játszótéren a szélben vashinta nyikorog. Pengearcú férfi, nyakában molyette sál,szomorú mesét súg százéves nagykabátja.Egy dohos kapualjból, keringő hangja száll,újságos dúdol Johann Strauss dallamára. Lány az utcán, fakó haján [… Tovább]
Tetten érve
Tarts egyensúlyt a penge élén, másként esélytelen leszel. Részes vagy benne, panaszod blöff. Aki belegányolt, nem hivatkozhat többé jótállásra. [… Tovább]