Maretics Erika : Pillanat

Borúsan komor ma az én szürke városom,
aszfalt-tükrében torzított önmagam látom.
Házai falán a csend nesztelenül csorog,
játszótéren a szélben vashinta nyikorog.
 
Pengearcú férfi, nyakában molyette sál,
szomorú mesét súg százéves nagykabátja.
Egy dohos kapualjból, keringő hangja száll,
újságos dúdol Johann Strauss dallamára.
 
Lány az utcán, fakó haján ébred fel a nap,
vakító fény-szálakat fon bele, aranyat.
Horpadt macskakő kopog cipősarka alatt,
arcára kemény vágya vájt, apró ráncokat.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.