Vers

Az én tavaszom

Minden évben vártam a tavaszt, majd egy szép virágból rám nevet. Asztalunkon hófehér damaszt, csendesen a vacsorát eszed. Néztelek és eszembe jutott;tél után nem jött, csak újra tél.Szívem tovább nem maradt nyugodt,álmairól már másnak mesél. Megszoktam én jól a hideget,mégis elindulok a [… Tovább]

Humor

És így a cirkusz….

RÉSZLET!!! Koosán Ildikó És így a cirkusz…  Tragikomédia egy levonásban                          A történetben semmi újszerű,Kifestett bússág, szomorkás derű;Ha történik is, nem tudni minek,Pókhálószálon az idő libeg. Szédít az újság, hírrel van tele,Nagy ringlispílhez, kevés a zene!Csak tessék, tessék, déltől hajnalig,Hadd gazdagodjék, akinek [… Tovább]

Vers

A rigó

  Hajnalok hajnalánfelhangzik az ének.Az égbolt pereméngyúlnak csak a fények,de már vígan dalol.   Trillázó füttyjelétfelkapja a szellő.Ameddig elhallik,a tér ura lesz ő;párja költ valahol.  

Vers

Ólom

    Ez az időjárás már majdnem olyan, mint amikor utoljára láttalak szeretni vén fák ága, s színes lombkoronájuk őszi árnyéka alatt. Ez már majdnem olyan, mint egy éve, amikor ugyanennyire fáradt és nyúzott voltam. Te még jobban, de szeretetre [… Tovább]

Vers

Az igazi költő

    Egy költő volt igazán, Ő is ácsnak ment, hogy ácsolja színpadom, megannyi Szent.   Egy költő volt igazán, s írt egy szimfóniát, hogy ácsolják színpadom, te is mondj imát.   Egy költő volt igazán, kibomlott saruját, azóta sem [… Tovább]

Vers

még remélek

        párnám alól oly régen kilopták az álmom nem maradt más csak gyilkos magányom lábaimra  béklyó vetve számból a szó kirekesztve eltemetve arcomon szétfolyó alázat nem kell több szó nem kell magyarázat nekünk menni kell előre szépen [… Tovább]

Vers

BÁBEL

  BÁBEL szavakkal szerető bábelnyi ígérettől telik a temető   ÁRVA elárvult lélek szóközökben sem talál csönd menedéket   ÖNISMERET hiába versed jajgatástalanítva ha mégis meglep   TAPASZTALAT fülembe sikolt a múlt kérlelhetetlen éget és nem olt   APOKALIPSZIS ölelő [… Tovább]

Vers

Fejre állt

  Fejre állt a világ,Kalimpál a lába,Fent van, ami lent volt,Nézem, mindhiába.   Mozdulok, s a fák mindHátrafelé futnak,És ha balra hajolsz,Jobbra dőlnek, tudtad?   Feldobott kavicsom Földre ragad végre,És a kémény füstjeLeszáll, le az égre.   Lassan ereszkedünkMagas völgyből – [… Tovább]

Vers

Szóváltás fákkal

Mindig kétfele szeltenélt testem meg a lelkem,s így összeért magátóla közel meg a távol, mint bármi erdőféle,aminek nincsen széle,ami a végtelenbeis belekerekedne, pedig a sűrű fák csakegy tisztás körül állnak,s míg közibük eresztemlombsusogásnyi testem, és csöppnyi időt veszteka zajgó leveleknek,mintha [… Tovább]