Horváth István : BÁBEL

 

BÁBEL

szavakkal szerető

bábelnyi ígérettől

telik a temető

 

ÁRVA

elárvult lélek

szóközökben sem talál

csönd menedéket

 

ÖNISMERET

hiába versed

jajgatástalanítva

ha mégis meglep

 

TAPASZTALAT

fülembe sikolt

a múlt kérlelhetetlen

éget és nem olt

 

APOKALIPSZIS

ölelő öblöd

termékeny hullámsír – jaj

lélekvesztőhely

 

TÜKÖR

szavakkal szerető

bábelnyi ígérettől

megtelt temető

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.