Nap: 2014.04.02.

Vers

A láthatatlan ember

2014.04.02. Petz György 13

A láthatatlan ember én vagyok       Amit bennem hagytak egykor a csillagok: a távolság, halványulás – ennyi vagyok. Tükör előtt, után se látom magamat, egy kéz, egy test, legbenső érzet: kirakat. De hol vagyok – kit még nem [… Tovább]

Vers

A Nagyapám

2014.04.02. Tálos Csegő 8

  A Nagyapám mindig mondta, nagy a szám, s mint minden valamire való embert lecsukták 56 után. Csak ült a konyhában, mellette botjában pihent a támaszkodás. Rejtvényt fejtett, s minden amit a fej tett, s rejtett, az volt számára az [… Tovább]

Vers

Lélekfogytig

2014.04.02. Ady Ágota Melinda 26

  Félelmünk útvesztőjében időnk megkopott, gyűrött átokleplén meggyilkolt csillagok. Vágytól érett csókok, átölelt éjszakák közt járunk, múltat feledve, lábunk nyomát rejtik hajnali fellegek. Szavad szavamhoz ér, felsebez, ölembe temeted reszkető életed, és én széppé hazudom ringató régvoltam. A pokolban is [… Tovább]

Karcolat

Menyasszonytánc

2014.04.02. Boér Péter Pál 10

  A fiú egy vendég vendégeként érkezett a kora-délutáni órákban. Nagyon szeretett vonatozni, az a két közbeeső megálló kivirágoztatta benne az úti láz és azt követő események gyümölcsét. Addig csak átutazott azon a falun, egyáltalán nem ismerte. Rendkívül furcsállotta, hogy [… Tovább]

Vers

Noktürn

2014.04.02. Neogrády Antal 6

      Szinére váltMinden, mi fonák,MuzsikálnakA nyíló orgonák.Kinn tavasz van,Benn esik a hó.NyerítA farkatlan hintaló,Szinére váltMinden, mi fonák,MuzsikálnakA nyíló orgonák,A polcon porladó HajómodellVészjelzést adÉs lassan süllyed el.Szenes Fülöp portré,Az ellopott,Helyén függ, Hol mindig is szokott.Odakint a régi bronzmozsárTopogni kezd,S [… Tovább]

Vers

FAGYOTT LELKEM KÉK EGÉN

2014.04.02. M. Laurens 6

M. Laurens FAGYOTT LELKEM KÉK EGÉNOtt fenn, a fenyőfák hegyén,A vad hegyeknek tetején,Süvít a szél és hull a hó,És fagytól bennreked a szó. Ott fenn, a Hargitán fészkel,Hófehér köd lágy ölében,Cseppnyi lélek: a kis rigó,Ott dalolja, hogy élni jó! S dala [… Tovább]

Novella

Pánsíp

2014.04.02. Nagy István Attila 5

  Gyula maga elé bámult, lábát az elhagyott vályogvető gödör vízébe lógatta. Szeretett itt üldögélni. A pocsolyákon túl nagy rét kezdődött, messzire elláthatott, semmi sem zavarta a kalandozó tekintetet. Pedig gyakran előfordult, hogy semmit sem látott, csak nézett a messzeségbe, [… Tovább]

Levél

Levél Kőmüveshez

2014.04.02. Marthi Anna 0

Lángolt benned Isten. És a szerelem is. Könnyű volt téged megérteni, és ma már be is láthatom, hogy egy hajszál van a gyilkos és a belénk égett isteni között. Fellebbenteni olyan könnyű, mikor végül legnehezebbkor is csak hajszálnyira van, és [… Tovább]