Ady Ágota Melinda : Lélekfogytig

 

Félelmünk útvesztőjében

időnk megkopott,

gyűrött átokleplén

meggyilkolt csillagok.

Vágytól érett csókok,

átölelt éjszakák

közt járunk,

múltat feledve,

lábunk nyomát rejtik

hajnali fellegek.

Szavad szavamhoz ér, felsebez,

ölembe temeted

reszkető életed,

és én széppé hazudom

ringató régvoltam.

A pokolban is kívánom

majd utolsó csókod,

szeretlek, mint szerethet

a fegyver, mely tudja,

ölnie többé már nem kell.

Lélekfogytig feloldozást várva

maradok isten előtt szajha,

de érted akárhányszor

büszkén elkárhozom.

 

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 0 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...