Nap: 2014.04.01.

    Ha  csak  elmúló  szépség  a  kincse, ’s  csábosan  játszik  félvilági  nőt: gyűlő(lt)  tartozásod  lesz  a  nincse, hát  ne  szánj  rá  érzést,  szót  és  időt.   Kinek  szívét  gúnyolhatja  némber, és  barátok  ellen  véd  vélt  hazát, szájából  árad  a  [… Tovább]

  utoljára még kibogozom összekuszálódott szívdobbanásaimat és lelkemre fektetlek elcsendesedve figyelem amíg megtalálod a ritmust majd beleolvadsz velem az egyenesbe   az ekg-görbe felett együttérző szemek a számon rajta-felejtett mosoly s míg tagadom hogy elvágyok már látom magamat ahogy rád [… Tovább]

/GPS koordináták, melyek nem határoznak meg/ Közted és köztem olyan távolság nyúlik lustán a semmibe,melyen nem hajlik átkarcsú érzések hajszálnyi hídja sem,így nem érjük el a túlpartjainkat soha… …nem mutatunk túl még önmagunkon sem,s nem látunk tovább saját felhőinktőlsem eget sem [… Tovább]

  Nincs egyebem,csak a szavak,költő lennék,kertek alatt. Költő lennék,de nagy falat,aki lenyel,torkán akad. Aki lenyel,beleszédül,feje fájdul,meg is rémül.  Soraimnak híre szalad,tódul a nép,s dalra fakad: Ó, nagy költő,remek! remek!felülmúlni nem is lehet! Én meg némáneloldalgok,itt a porond,harsogjatok!    

…elalszik a vasárnap, bezárja a hetet.     Fáradt ez a vasárnap, csendes az este, az aggódás színe a falra festve.  Nehéz elaludni, nincs most szép altató, nem úszik a csöndben gyermekkori hajó.   Hallgat most a dallam, nem zeng [… Tovább]

    Tudod az én verseim pusztába kiáltó szavak, amit úgy szeretsz, nincs bennük szépség, csak ordítanak.   Rekettre üvöltik hát széjjel a holt költészetet, vadállattá leszek lassan, mégis szénát kell egyek.   Tudod őrűltnek születtem, de egyre józanodok, az [… Tovább]

cseremisz dallamra   Te kisleány, kökényszemű! A réteken smaragd a fű, szaladj velem, a szívemet neked adnám. A dombtetőn pipacs virít, a pejlovam feléd nyerít, ha pántlikád a szél viszi patak partján.   Levendulát hoz a mező, ha kedve szárba [… Tovább]

Megzenésített változat: http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=1370&catid=main Zene és ének: Kasó Tibor Köszönöm neki itt is.                                                                 Ismerős, ahogy kaptatok                                                                lépcsők végeláthatatlan                                                                során. Azt a pillanatot                        [… Tovább]

Kisíratlan szemed az összes csillag,kínoktól duzzadó, lángoló pokol.Otthont adtál anyátlan álmaimnak,s arcomra percenként rácsodálkozol. Csak a közönyös kényszer lehet bénább,mint ahogy mellőled menni készülök. Én nem nézek rád, s te sem nézel énrám,vétlen öklünk még egymás szívén dübög. Hát nem [… Tovább]