utoljára még kibogozom
összekuszálódott szívdobbanásaimat
és lelkemre fektetlek
elcsendesedve figyelem
amíg megtalálod a ritmust
majd beleolvadsz velem az egyenesbe
az ekg-görbe felett együttérző szemek
a számon rajta-felejtett mosoly
s míg tagadom hogy elvágyok
már látom magamat ahogy rád várok
és őrizlek
„amint a mennyben, úgy a földön is.”
.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.01. @ 18:06 :: Bakkné Szentesi Csilla
