Schifter Attila : Szóra sem

 

 

Ha  csak  elmúló  szépség  a  kincse,

’s  csábosan  játszik  félvilági  nőt:

gyűlő(lt)  tartozásod  lesz  a  nincse,

hát  ne  szánj    érzést,  szót  és  időt.

 

Kinek  szívét  gúnyolhatja  némber,

és  barátok  ellen  véd  vélt  hazát,

szájából  árad  a  frázistenger:

mocsárként  fojtva  a  halk  igazát.

 

Mielőtt  hamisságának  megnyer,

tudd,  midőn  hallanád  hazug  jaját:

csupán  csak  egy  komolytalan  ember

veszi  megint  komolyan    önmagát.

 

’S  az  üres  ígéret  országában,

hol  a  törvény  is  papírsúlytalan,

a  más  bérén  vigadó  prímásban

merülhet  csak  az  fel  –  hogy  súlya  van.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.