Vers

Stáció

Szabó András: I. stáció: Mosom kezeimet     lustán szikrázó hideg éjben lovak patáiverik fel a csend kitépett nyelvét.rücskein vonaglik és sejlik fel a köd királylány-uszálya.nincs menekülés akár Noé bárkája előtt úszó jéghegyekmeredek hidegébe úgy kapaszkodik belénknyelved lángjaiból font mentőkötél [… Tovább]

Vers

Idézet helyett

    Most, hogy egyszerre kedvessé lett mindened, még a zöld szoknyácskád is azon a vonaton, mért idéznék szerelmes költőt magam helyett? Próbálnám úgy mondani, mint egykor Ady, de az évelő, hátsó ülésű szerelmünkről talán még ő sem tudna igazat [… Tovább]

Vers

Körforgásban

    Voltam már szivárvány az ég közepén,enyhet-adó szellő nyárnak melegén,sebes lovú orkán tengerek fölött,s féktelen szerelem, érzések között. Voltam én ecset, festettem csillagot,virágba oltottam minden illatot,bús torkú zenész, kinek a dallama,megalkuvó világ élet-balzsama. Voltam bátor katona, óvtam hazát,véremmel locsoltam [… Tovább]

Vers

Cruciátusz

kormos kémények büntetlen falába lehelek fekete téglák közt megdermedt keresztet vetek   dédapám neve belevésve csendes karcolat pókhálót simít rá a háncsos égbolt a szítt alkonyat   valóságos megvilágosodás lepergő vakolat nyomok csak fel-le-balra-jobbra mit kezemmel mutatok   durva a férfiszív [… Tovább]