Vers

LátszóTér

    Talán, ha akkor eltakarod a napot, vagy ellopod a holdat, vagy leülsz verset írni az éjszaka elhagyott zugába…   (…)   De te nekifeszültél a robogó éjnek, hátaddal tartottad meg az ólomszagú eget.  Senki nem volt se előtted, [… Tovább]

Vers

Lélek

Torkig vagyok fáradt, pernyés tűzzel,lassú vízzel, partot sikálóval,üres villamossal, dohányízzel,esővel. Ziháló-szitálóval.Torkig vagyok üres érettséggel,már csak nekem is el kéne hinni,hogy az élet két nincs közt nem ég el,nem lehet reakcióba vinni.   Torkig vagyok béna locsogással,és csenddel, ha beszélnem kellene.Kátyúkkal, [… Tovább]

Vers

Szomorú szemem

    Szomorú szememben zöld a tenger, s nagyon messziről jön a hívás, csak suttogás, amire hozzám elér, bőrömet borzolja a drága hang, dobál a meg-megújuló kétségbeesés. Milyen áramlatok indulnak odalent a zöld hullámok bársonya nélkül, ahol már nem simogatásra [… Tovább]

Vers

Attila

Attila, Attila,ki bírja, mi bírja,ezer szód halálaszakadt a világra,csontjai zörögtekjajnak és örömnek,kezedben virág volt,feketén világolt,szétroncsolt testedenpusztult a szerelem,vágyódtál mi másra,kerékcsattogásra,Attila, Attila,álmodtál papírra.  

Vers

Mint barackvirág

2014. április   Álmok útjáról érkezünk, mint esőcsepp, ahogy egy napsugár cirógatva ébreszt. Bezárt szemhéját fénycsókkal bontja, legyen kiváltság, szerelmének szomja.   Nyíló világ a képzelet köd-itta gyolcsa, pilláink ernyője a világ végtelen sorsa, tóvá duzzadó szemünkben csillan egy kép, [… Tovább]