Radnó György : Mint barackvirág

2014. április

 

Álmok útjáról érkezünk, mint esőcsepp,

ahogy egy napsugár cirógatva ébreszt.

Bezárt szemhéját fénycsókkal bontja,

legyen kiváltság, szerelmének szomja.

 

Nyíló világ a képzelet köd-itta gyolcsa,

pilláink ernyője a világ végtelen sorsa,

tóvá duzzadó szemünkben csillan egy kép,

test igen, szerelem nem hal semmiképp.

 

A test vonalán feszül az érzelem húr,

különös dalt penget, csak egy trubadúr,

dalával olvadó csókot kap a világ,

aztán csendben elhull, mint barackvirág.

————————

Egymás mellé szórt giccs. Átgondolatlanul. Értelmetlenül. Érezhetetlenül. Sajnálom.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...