Széles L. Gábor képe 2014. április Levegő súlya bárdként hasít, az ájulásba menekül az elme, hogy onnan, mint föld alól ássa, kaparja ki magát eszméletbe. Először csak a szédülés enyhe, lágyan enyhíti a fájdalmat, majd szürke spirálba ernyeszt, [… Tovább]
Apró sárga virágú zöld puha szőnyeg a kertben, Lábam csipkedi néhány mérges büszke csalán is, Egy-két hét csak a kócos pitypang tétova álma, Zsongó április illata, fénylő égi kaláris, Fussunk, nézd csak a záport, kóbor szél idehozza, Csipp-csöpp fürdeti [… Tovább]
ma ismét a temetőben imádkozom érted köröttem kísértet fák kérgei foszlanak felsikolt egy-egy virágcsokor földszagú galambok repdesnek szívem csodáért remeg bárcsak megfognád kezem a fák is velem sírnak e fojtott fényben az úton mellettünk párás testű lovak vonszolják [… Tovább]
2014 április Testvérré fogadja líra a zenét, hogy tánclépésben a sorokat rója, hangsúlya kottázza téma ütemét, s alliterált szavaktól szép mosolya. Tipegőn topog kedves költői kép, minden lelket szóló táncra késztet, majd sarokra serény koppanást kér, s szívre szenvedély-zománc [… Tovább]
Sorsodtestedre szabtákláthatatlan vaskezek. Istentől való. Nem ereszt. Terhe kínlódva nyomaszt. Nem is kérész élet,semmivé szárnyalóájult szélvirágzás,hogy életre kelhessegyetlen napra csak,mielőtt lába elé hullnálönkéntelen, mint a hit,amit még át se látsz. Lelkedből kiszakadtörök próbálkozásminden nap, minden pillanat,mikor rád szűkül a [… Tovább]
Nehéz annak, aki nem érzi át a tiszta rímet. Ritmus a tett. Csibészen kerüli a szabad verseket. Próza hátterű lapokon betűszínészek. Sok kisbetűt ellenek. Felkiáltó jelek császármetszéssel fenyegetnek. Bábák dolgoznak, anyák a hajlongó kérdőjelek. Két vessző közti [… Tovább]
Szivárványból nőtt fájdalom, ez, a leggyilkosabb ártalom! Szerelemnek hívják, íme ő itt áll előtted a lélektörő! Hazug rozsával ölel, szép szóval meglel, Majd hitet és használ Aztán mit sem tudva továbbáll! —————————————– Mert … akár lehetne szerelem is, de ebben [… Tovább]
Mottó: Az embert csak a svábbogarak (csótányok), patkányok és a galambok fogják túlélni. Válasz Vajdics Kriszta “Madáretető” című írására. 1. A telefonapu Az elfogyasztott kiadós flekken-ebéd után mindenki sziesztázásra vágyott a májusi nyármelegben, s megpróbált minél nagyobb alátámasztási [… Tovább]
Nemtörődömségemben önmagamra találtam, eltávolodnak tőlem mind, kik azt hitték, kiérdemelték bennem emelkedett helyüket; most megváltozott minden, akaratom van. Tört fehér színben tündököl a birtoklási vágy, mások lettek a térviszonyok, az idő is olyan, mint, amilyen én vagyok: határozottan borús, [… Tovább]
