Marthi Anna : fuberculosis

Bocsáss meg. Ha tudom, kiejteném-e számon?

Csak jöttek és mentek, mindenki atléta volt.

Nem sejtettünk mi semmit, csak nézted túl

nagy átérzéssel az érkező kerekeseket.

Együttérzésből jeles. Lett időd, bár másképp

mint a számtan. Most felmérjük mindketten,

hogy miből okulva értünk idáig a szerelemmel.

Sosem akartam neked rosszat helyett: akartam-e

hogy neked jó legyen? Igen, mert rendes voltál,

és a bolondok napi repertoárnál fontosabb vagy,

csak úgy adtál, megerősödött szívbéli életem.

Rajtam a sor. Rendbe tenni önérzetmentesítő legem.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak