Szilágyi Erzsébet : Fűzfapoéta

 

Nincs egyebem,
csak a szavak,
költő lennék,
kertek alatt.
 
Költő lennék,
de nagy falat,
aki lenyel,
torkán akad.
 
Aki lenyel,
beleszédül,
feje fájdul,
meg is rémül.
 
Soraimnak
híre szalad,
tódul a nép,
s dalra fakad:
 
Ó, nagy költő,
remek! remek!
felülmúlni
nem is lehet!
 
Én meg némán
eloldalgok,
itt a porond,
harsogjatok!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.04.01. @ 17:53 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 234 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.