Tálos Csegő : A Nagyapám

 

A Nagyapám mindig mondta,

nagy a szám,

s mint minden valamire való embert

lecsukták 56 után.

Csak ült a konyhában,

mellette botjában

pihent a támaszkodás.

Rejtvényt fejtett,

s minden amit a fej tett, s rejtett,

az volt számára az erény.

A gond, nagy homlokán a ráncok,

világháborús lövészárkok…

Szürke haját tenyerével

hátra simogatta,

az összes könyvet kiolvasta,

vagy tán többet,

s ahogy öregedett,

elölről kezdte szegény,

hogy igazából milyen is volt: kemény.

Haragot soká tartott,

nyegle vagy fiam, mondta,

mert mindig nevelt,

s növelte bennem az Istent,

vagy az embert, vagy a rendet,

az erényt,

tán, hogy méltó lehessek

egyszer írni róla egy költeményt.

 

Legutóbb szerkesztette - Tálos Csegő
Szerző Tálos Csegő 27 Írás
37 éves vagyok. 17 éves korom óta írok verseket kihagyásokkal. Katolikussá történő megtérésem után született verseimet szeretném megosztani, hivő és nem hívő barátaimmal. Köszönöm szépen a meghívást!