Pogány Gábor Máté : A vers, amikor a fiú felkiáltott: Tavasz, kérlek állítsd le magad!

 

 

A tavaszi szerelmes nyáladzások,

a virágok és miegymások,

a csókok, a Duna, a sütik,

meg a szerelmesek kik azt sütik,

valahogy idén elkerülnek messze,

és olyan furán el vagyok veszve.

Valami hiányzik, szokatlan érzés,

romantikus szálka a szememben,

miért jött ez a kérdés, 

ha folyton kéz van a kezemben?

Legutóbb szerkesztette - Pogány Gábor Máté
Szerző Pogány Gábor Máté 82 Írás
nope