Szilágyi Erzsébet : Az ember tragédiája

 

 

Korán kelek, le se fekszem,
félek, ma engem temetnek,
olvasnám a nekrológom,
írjam meg én? jobban tudom!
Meghalt! elment! elhunyt! – szörnyű,
sír a család, s megkönnyebbül;
végül is halni születtünk,
csak hogy korán lesz-e végünk,
vagy kapunk még haladékot –
magunk zárhassuk a kaput.
Mi a korán, mi a késő?
Minden mi él, az egyenlő.
Csecsemő is nyugszik sírban,
öregembert víz sodorja…
Van ki tudja, mindez miért?

Kitaláltuk Isten nevét.

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 215 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.