Nagy L Éva : drága nagyanyó

 

 

szíjat hasít a szél

az öreg fákból

lobog a levelek

rongyos kacagánya

rád gondolok

én a haszontalan árva

 

sápadt bíbor

napsugarak szaladnak

ma sírod felett

könnyem pereg

szólítalak

de hogy is kapnék

feleletet…

 

arcod előttem lebeg

homlokodon

látom a jelet

melyet

a teremtés

örömcsillagai

véstek rá

 

itt vagy bennem

lépteimmel mozdulsz

szívemben dobbansz

 

örök fénnyel

fároszként világítasz

az éjsötétben

hogy bizton partot érjek

életem cseppnyi

szigetére

 

lobog a levelek

rongyos kacagánya

nyögnek az ágak

kapaszkodnak

a gyökerek

emléked dobol

 

fájdalmas ütemet 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával