szíjat hasít a szél
az öreg fákból
lobog a levelek
rongyos kacagánya
rád gondolok
én a haszontalan árva
sápadt bíbor
napsugarak szaladnak
ma sírod felett
könnyem pereg
szólítalak
de hogy is kapnék
feleletet…
arcod előttem lebeg
homlokodon
látom a jelet
melyet
a teremtés
örömcsillagai
véstek rá
itt vagy bennem
lépteimmel mozdulsz
szívemben dobbansz
örök fénnyel
fároszként világítasz
az éjsötétben
hogy bizton partot érjek
életem cseppnyi
szigetére
lobog a levelek
rongyos kacagánya
nyögnek az ágak
kapaszkodnak
a gyökerek
emléked dobol
fájdalmas ütemet
Legutóbbi módosítás: 2014.04.22. @ 18:51 :: Nagy L Éva
